Május 8-án a Testnevelési Egyetem csarnokában a II. FILA-Grappling Csapatbaj-
nokságon a Tatami Centrum csapata - Lakatos "ebihal" Sándor, Kelemen Attila,
Szűcs Kristóf, Tóth Zoltán és Fekete Sándor - a döntőbe jutott és ezüstérmet
szerzett.




A Csapatverseny előtt Ifjúsági Grappling verseny volt, ahol szintén jól szere-
peltek a szövetségünk versenyzői.

A csapatversenyen öt fős csapatokat kellett kiállítani 70, 75, 80, 90 és 110
kg-os súlycsoportokban. Ezek a súlycsoportok nem igazán passzoltak hozzánk, de
próbáltunk minden posztra olyan versenyzőt állítani, aki fel tudja venni a
versenyt a többiekkel, eséllyel indulhat. Így indultunk:
70 kg: Lakatos "ebihal" Sándor 58(!) kg 17(!) éves
75 kg: Kelemen Attila 64(!) kg
80 kg: Szűcs Kristóf 16(!) éves
90 kg: Tóth Zoltán 82(!) kg
110 kg:Fekete Sándor 93(!) kg




A csapatversenyen 10 csapat vett részt, két öt csapatos csoportot képeztek
belőle, ahol a csoporton belül mindenki ment mindenkivel. A mi csoportunkba
rajtuk kívül a Bushido Honbu dojo (Zen Bu Kan kempo), a Bushido Nap Fiai Eger
(szintén Zen Bu Kan Kempo), a Spartacus SC (birkózó szakosztály) és a
GracieBarra Hungary (brazil ju jitsu) csapata került, akikkel ebben a sor-
rendben meccseltünk. Egy csapatpárbajon belül a súlycsoportok szerint alulról
kezdve zajlottak a mérkőzések egy 5 perces menetben. A lebonyolítási rend
szerint mindkét csoportból az első kettő csapat jut tovább a négyes döntőbe,
ahol keresztben játszák a selejtezőket, azaz az egyik csoport győztes csapata
megy a másik csoport második helyezett csapatával.




Első ellenfelünk a Bushido Honbu dojo csapata volt. Tudni kell róluk, hogy ők
a főszervező Papp Valér csapata és nyilvánvalóan komoly reményekkel jöttek a
versenyre. Fokozatosan tudatosult bennük, hogy itt valószínűleg a remények nem
fognak valóra válni, és sajnos az első mérkőzéseken némi bírói hátszelet is
kaptak. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy abban, hogy az első két mérkőzés-
ből ők kerültek ki győztesen, ez is benne volt. Érett egy komoly óvás, de ezt
csak abban az esetben vettük volna igénybe, ha szükség lesz rá. Szerencsére
erre nem került sor, mert a következő három versenyzőnk győzött. Szűcs Kristóf
megfordította a tendenciát, Tóth Zoli egyenlített, Fekete Sanyi döntetlennél
hozta a pontot, mert hoznia kellett! Így győzelemmel, de felpaprikázva vettük
az első akadályt.




Másodikként a Bushido Nap fiai Eger következett. A Bushido dojo hálózat
hasonló, mint a Tatami Centrum, négy dojo-val rendelkeznek, ez szintén Valér-
hoz tartozik. Versenyzőink esélyt sem adtak az ellenfélnek, egyik mérkőzés sem
ment végig, mindenki kopogott. Közben megtudtuk, hogy itt tulajdonképpen nem
csapatgyőzelemre, hanem kvalifikációs pontok megszerzésére megy ki a játék. Ha
az ellenfél feladja, akkor 5:0 arányban győztél, ha pontozással győztél és az
ellenfél nem szerzett pontot, akkor 3:0 ra győztél. Egy viszonylag bonyolult
rendszer, amelynek az az értelme, hogy ha az első három vagy négy mérkőzésen
már eldőlt a csapatverseny, akkor is a maradék mérkőzéseken is teljes erő-
bedobással küzdjenek, hiszen ott is ugyanolyan pontokat lehet szerezni, mint
az elsőkben. Sőt az is elképzelhető, hogy az egyik csapat 3:2-re győz, mégis
a másik csapat nyer a kvalifikációs pontokkal, ha a kettőben kopogtattak, míg
a győztes a három nyert meccsét ponttal szerezte. Ezen a párbajon tehát 25:0-
ra győztünk a kvalifikációs pontokat tekintve. Mégsem volt felhőtlen az örö-
münk, mert sejtettük, hogy az előző párbajon elvesztett két meccsen a kvalifi-
kációs pontok nagyon fognak hiányozni.




Harmadikként a Spartacus SC birkózó csapata következett. Mint minden komoly
eredményekkel büszkélkedő birkózók ők is kemények, izmosak, erősek voltak.
Mindenkinek egyértelmű volt, hogy ezen a mérkőzésen fog eldőlni a második hely
sorsa. Tapintani lehetett a levegőben a feszültséget.
Elsőként Ebihal ment fel, óvatosan, süllyesztve, fejét behúzva mozgott állás-
ban, nem tudták megfogni, majd az első kínálkozó alkalommal guard-ba ugrott és
ott is maradt. Minden ellentámadási kísérletet sikerrel hárított, a harmadik
percben áttette a lábát és belekezdett a karfeszítésbe. Erős ellenfele siker-
rel hárította, azonban a kiszabadulás közben felkerült a háromszög és ott is
maradt, csak idő kérdése volt a kopogás! 1:0 nekünk!
Következett Kelemen Attila rendkívül jó kötésű és jó mozgású ellenféllel (már
az előző mérkőzéseken is látszott, hogy nagyon komoly versenyző). Az első
percben mögékerült Attilának, földre vitte és befogta a fojtást. Attila arra
még tudott figyelni, hogy ne tudja a sarkát betenni, azaz ne kapjon pontot,
viszont a fojtást nem bírta hárítani. 1:1 kiegyenlítettek!
Harmadik versenyzőnk Szűcs Kristóf volt, minden bizonnyal a legfiatalabb
versenyző az ötven csapattag között. Kristóf egyébként Ebihalhoz hasonlóan -
aki szintén jóval fiatalabb a többieknél - kitűnően felnőtt a feladathoz és
méltóan képviselte a klubot, a szövetséget és a ju jitsu-t. Ellenfele nála is
próbálkozott az előzőleg bevált mögékerüléssel, de Kristóf hihetetlen reflex-
szel mindegyiket jól hárította. A földrekerüléskor sikerült guard-ba érkezni,
majd kb. egy percnyi küzdelem után átfordítani, melyért meg is kapta pontot.
Mivel kikerültek a pástról, középütt folytatódott, ahol Kristóf azonnal befog-
ta a lábát és sikeresen megfeszítette. 2:1 ismét vezetünk!
Tóth Zoli 90 kg-ban lépett a pástra fiatalabb, de nagyobb és nagyon erős
ellenfél ellen. Gyorsan földre mentek, Zoli guard-ba került, ahonnan gyorsan
átment karfeszítésbe, melyet ellenfele sikerrel hárított. Ez többször is meg-
ismétlődött és az egyik hárítás során hirtelen elkapta nagyon jól Zoli lábát
és azonnali lábfeszítést csinált. 2:2, ismét kiegyenlítettek!
Fekete Sándor földharc/grappling edzőnk az első csapatpárbajhoz hasonlóan ismét
döntetlennél lépett pástra és ismét hozta a győzelmet. Az ellenfél tekintélyt
parancsoló volt, bár az látszott, hogy ő is jóval a 110 kg alatt maradt. Sanyi
birkózó múltja sokat számított, érezte ellenfele rezdülését és bár a mérkőzés
végigment, meggyőző pontelőnnyel (6:0) hozta a győzelmet, mert hoznia kellett!
3:2 -re győztünk! A kvalifikációs pontok viszont nagyon hasonlóak voltak
(13:10 a javunkra) hiszen ők is kétszer kopogtattak minket, így még nem
nyugodhattunk meg.




Negyediknek a GracieBarra Hungary csapata volt az ellenfél. Ők éltek azzal a
lehetőséggel, hogy egy poszton több versenyzőt is lehetett nevezni, így
cserélgették két súlycsoportban is az embereiket. Végül is egy súlycsoportban,
a 110 kg-ban győztünk vita után ugyanis bírói hiba folytán a mérkőzés második
felében mindkét versenyző győztesnek érezhette magát és tartotta a fogást.
Amikor a befejezés után kiderült a hiba, Valér és Bencze Gyuri sportszerűségét
mutatja, hogy meghozták és elfogadták az egyetlen méltányos döntést, mert ekkor
már igazságos döntést hozni nem lehetett. Így ebben a párbajban csak 3
kvalifikációs pontot szereztünk, de ez a három is életmentőnek bizonyult. Ha az
utolsó csapatpárbajban a Spartacus 19 pontot szerez, akkor beér minket, de 17-
et szereztek, így két ponttal előztük meg őket és lettünk másodikak a csopor-
tunkban, ezzel a négyes döntőbe jutottunk.




Látva a csapatok két csoportba sorolását már a verseny előtt borítékoltuk,
hogy a másik csoportban az SZTE EHÖK birkózói fognak győzni és így is lett.
Magunkban áldottuk is a szerencsénket, hogy nem egy csoportba soroltak velük
minket. Nyilván a szervezők irányított sorsolást tartottak, mert nagy hiba
lett volna a GracieBarra-t és a Szegedi Egyetem csapatát egy csoportba rakni.
Mivel mi másodikak lettünk, így a négyes döntőben a másik csoport győztese az
SZTE EHÖK birkózó szakosztálya volt az ellenfél. Mindannyian izmos erős
birkózók, a párba álláskor egyedül a középső súlycsoportban Kristóf volt össze-
mérhető az ellenfelével, a többiek láthatóan vékonyabbak, kisebb súlyúak
voltak, mint a birkózók. Legnagyobbunk, Fekete Sanyi úgy aránylott ellenfelé-
feléhez, mint Ebihal őhozzá. Igazság szerint nem is értettük, hogy Kalmár
István (akinek ezúton is gratulálunk a Felnőtt VB-n NoGi Open-ben elért
bronzérméhez!) hogyan fért bele a 110 kg-ba, elintéztük azzal, hogy átlagban
megvolt. A napi tervünket túlteljesítettük, reálisan előzetesen nem számoltunk
a továbbjutással és az esélytelenek nyugalmával álltunk ki ellenük.
Jutalomjáték volt ez nekünk. Igazából így a beszámolóban nem lehet visszaadni
azt azokat az euforikus perceket, azt az őrületet, ahogy az első három mérkő-
zésen a három versenyzőnk mindegyike a megfelelő pillanatban feltette a
háromszöget és lekopogtatta az ellenfelét! Három meccs, három háromszög és
három győzelem! Utána a 90 kg-ban és a 110 kg-ban kikaptunk, de ez már így
volt rendjén, hiszen kiváló volt az ellenfél! Három fiatal versenyzőnk a nap
vége felé is a legfontosabb pillanatban felnőttek a feladathoz és túlszár-
nyalták eddigi önmagukat! Lakatos "ebihal" Sándor és Szűcs Kristóf mellé - 
akik eddig is meg-meg leptek bennünket egy-egy rendkívüli teljesítménnyel -
felzárkózott Kelemen Attila is, nyugodtan mondhatjuk, versenyzői pályafutásuk
csúcspontja ez a teljesítmény: a három fiatalember a döntőbe vitte
csapatunkat!




A döntőben ismét a GracieBarra Hungary volt az ellenfél, hiszen a négyes
döntő másik elődöntőjében a Pitbull csapata ellen győztek. Amikor ők is 3:0-ra
vezettek az ellenfél ellen, akkor nem álltak ki a felső két súlycsoportban,
hogy pihentessék az egyébként klasszis embereiket. Jött is Valér oda hozzám,
hogy minek fárasztom Sanyit - Kalmár István láthatóan nagyon meggyűrte - amikor
már az első három meccs után a döntőben vagyunk. Mondom neki, azért, mert ne-
künk a tisztességes helytállás (küzdés az utolsó lehelletig) a fontos, nem
pedig az eredmény. Csak halkan jegyzem meg, hogy nemhogy nem pihentettük az
embereinket, hanem Ebihal és Kristóf elindult az Ifjúsági versenyen mind Gi,
mind NoGi versenyszámban, ahol négy, illetve három plusz mérkőzésük volt a
csapatversenyen kívül. Amikor Kristóf kiállt ellenfele ellen, ő előzőleg nyolc,
míg ellenfele összesen addig három mérkőzést vívott. Itt is megvolt a megle-
petés poén, ugyanis egy meccset hoztunk, Kristóf egy jól sikerült lábfeszítés-
sel lekopogtatta ellenfelét, így 4:1-re kaptunk ki a GracieBarrá -tól és
ezüstérmesek lettünk!